Az agyalapi mirigy elégtelenségén azt értjük, hogy a mirigy egy vagy több hor­monjának elválasztása csökken vagy leáll, gyakran súlyos következményekkel. A cikk kóroktani és kórélettani alapokon ismerteti a kórismézés és a kezelés főbb tudnivalóit. A szerzők szeretnének hozzájárulni ahhoz, hogy a célszervek nem specifikus tünetekkel járó funkcionális deficitje esetén a nem endokrino­lógus kollégák gondoljanak a hypophysis elégtelenségének lehetőségére is.

A mérföldkőnek számító DCCT vizsgálat új szakaszba lépett, és egy viszonylag új jelenségre összpontosít: az öregedésre 1-es típusú diabéteszben.

Kaliforniai kutatók a placenta által termelt ösztriol hormon adagolásával remielinizációt értek el sclerosis multiplexben.

A legújabb bizonyítékok arra utalnak, hogy az életkorral összefüggő makuladegeneráció (AMD) a fertőzések és a halálozás fokozott kockázatának klinikai kockázati tényezője.

A kardiális rehabilitáció „koordinált aktivitások összege a kardiovaszkulá­ris betegségek alapvető okainak kedvező befolyásolására, a legjobb fizi­kai és mentális állapot elérésére, hogy a betegek a saját erőfeszítéseikkel megőrizzék vagy visszaszerezzék az optimális funkcionálást, illetve javuló egészségi magatartásukkal megtartsák vagy visszanyerjék az optimális funkcionalitásukat és a megjavult egészségi magatartásukkal fékezzék vagy megfordítsák a betegség előrehaladását”.

Az Amerikai Kardiológusok Egyesülete a leggyakoribb szív- és érrendszeri betegségek korai tüneteiről, figyelmeztető jeleiről készített összefoglalót, különös tekintettel a nemi különbségekre.

Manapság egyre több ismeretre teszünk szert a rosszindulatú daganatok ge­netikai hátterét, sajátosságait illetően. Az utóbbi néhány évtizedben beveze­tésre került célzott szekvenálási módszerek bizonyos tumortípusok esetében bőséges információt szolgáltattak a daganat kialakulásához vezető genetikai eltérésekről, illetve azokról a genetikai faktorokról, melyek meghatározzák a daganat viselkedését és progresszióját. Az újgenerációs szekvenálás alkalmas lehet a genomikai célpontok azonosításában, ennélfogva előrehaladott szolid tumorok esetében potenciálisan szerepet játszhat a terápia megtervezésében.

A zöldhályog vagy orvosi nevén glaukóma során a szem belnyomása kórosan és tartósan megemelkedik. Ennek következtében károsodhat a látóideg, a szem fény- és szín érzékelésért felelős ideghártyájában (retinában) lévő idegsejtek és nyúlványaik pusztulása látásvesztést okoz­hat. A szemen belül uralkodó nyomás nem minden zöldhályog kapcsán emelkedik meg kórosan, az esetek 20–52%-ában a glaukómás beteg szemnyomásának értéke a normális tartományon belül marad. A szem belnyomása továbbá glaukómára jellegzetes egyéb elváltozások hiá­nyában is megemelkedhet.

A szemfelszíni graft versus host betegség irreverzibilis szemfelszín-káro­sodáshoz, látásromláshoz vezethet, ezért fontos kezdeti stádiumban tör­ténő felismerése. A szemfelszín állapotának javítása céljából a szemfelszín nedvesen tartása mellett saját savót, szteroid illetve cyclosporin tartalmú szemcseppet alkalmazunk.

A zöldhályog (glaucoma) Magyarországon a vezető vaksági okok egyi­ke. A betegség gyanúja fel kell hogy merüljön a kockázati tényezők felderítésekor, a diagnózis minél korábbi felállításához pedig szük­ség van az idegrostréteg és látóidegfő vizsgálatára, a látásfunkciók küszöbperimetriával történő elemzésére, illetve a csarnokzug állapotának értékelésére gonioszkópiás vizsgálattal. A glaucomás betegek állapotát rendszeres időközönként kontrollálni szükséges, az állapot súlyosságától, a kezelés sikerességétől és az ahhoz való adherenciától függően.